Úgy látszik belejöttem a frissítésbe, mert ma már harmadjára jelentkezem... és még messze a nap vége! (jó, persze többet már ne várjatok tőlem, nagy valószínüséggel ez az utolsó a mai napra) Először is kiraktam a cseréimet képpel, akiket eddig nem sikerült még kiraknom, ezúton is elnézést a várakoztatásért, de tényleg nem volt időm rá, iszonyatosan leszívja az agyamat az egyetem. Másrészt gyors csere ellenőrzést is tartottam, a legtöbb helyen minden rendben volt néhány zárást leszámítva.

Harmadrészt pedig az MBP, azaz a Madár Barát Program nevű kis csoportomat is frissítettem, kitettem az új tagokat, így már kereken 20-an vagyunk! Nagyon köszönöm, ha esetleg csatlakoznál, ezt megteheted az alábbi képekre kattintva, semmit sem várok el a tagsággal cserében, még csak a táblát sem kötelező kirakni, csak ha kedved tartja. Ez csupán egy csoport azok számára, akik szeretik a madarakat és ezt szeretnék mindenki tudtára adni...

Alig pár órája írtam, hogy kellene egy új design, és most tessék, itt is van! Remélem tetszik, nagyon egyszerű, nem saját, csak a felirat... de megfogott mert olyan kis tavaszias-kávés hangulata van, és hát most már mégis csak tavasz van mindenütt. Számomra még mindig hihetetlen, hogy alig másfél héttel ezelőtt még vastag télikabátban és térdig érő hóban lehetett odakint meglenni, most pedig szinte már a tavaszi kabát is soknak tűnik. Mindegy is, a design remélem tetszik, örömmel fogadom mindenki véleményét.

És ha már újra itt vagyok, akkor itt van egy újabb érdekes cikk:

A madár másképp fütyül, ahol a madár se jár

"Nemcsak a vidéki és városi emberek viselkednek másképp - úgy tűnik, a madarak is. A jelek szerint az élőhely meghatározza, hogyan énekel egy madár.

Befolyásolja a madár élőhelye, hogyan énekel - állapították meg kutatók. A városi madarak ugyanis magasabb hangot adnak ki, mint az erdős, fás területeken élők.

A koppenhágai és a walesi Aberystwyth egyetem kutatói felvett hangok segítségével tanulmányozták a madarak énekét és rájöttek, hogy azok megváltoztatják hangjukat és éneküket a városi épületek hatására. Nemcsak az állandó zaj, forgalom és az emberek okozzák a változtatást, ahogyan korábban hitték.

"A városi építkezés egyik fontos meghatározója annak, hogyan énekelnek a madarak" - mondta el Torben Dabelsteen, a koppenhágai egyetem biológia-szakának professzora.

"Megállapítottuk, hogy a városi madarak magasabb frekvencián énekelnek, hogy a daluk jobban hallatszódjon, akkor is, ha nincs akkora forgalomból származó zaj. Ez azt jelenti, hogy nem a forgalom az elsődleges dolog, amiért hangjukat a madarak megváltoztatják, az épületek is szerepet játszanak benne."

A PLoS One online változatában megjelent tanulmány hozzáteszi, hogy az épületeknek igen sok fajtája van, és a tudósok úgy vélik, az ilyen körülmények között élő madarak azért változtatnak hangot, hogy csökkentsék a visszhangot és hatékonyan kommunikáljanak egymással.

Megfigyelhetjük, hogy a madarak magasabb hangon énekelnek, különösen tavasszal - mondta el Dabelsteen professzor. Hozzátette azonban, hogy legtöbbször az emberi fül a város zajában nem hallja meg ezt a madárdalt, nem tud különbséget tenni."

Szeretnék bocsánatot kérni az eltünedezésem miatt, csupán annyiról van szó, hogy a hetem fárasztóbb volt a korábbiaknál... azonban most megjött végre a tavasz, minden zöldbe bújik, a madarak is felvidulnak és visszatérnek, úgyhogy lesz mit megosztanom veletek. Mellesleg mindig meglepve tapasztalom, hogy ha eltűnök egy kisebb-nagyobb időre, valamiért a látogatottságom mindig megnövekszik egy kicsit... hogy is van ez? A design-t ígérem már leváltom, amint lesz valami ötletem és időm, vagy ha esetleg találok valami jó fejléc alapot.

Ha már a tavaszról esett szó, akkor ezzel kapcsolatban hoznám is a mai cikkemet:

"Megkezdődött a Tavaszi madárles, az a nemzetközi akció, amelyben gyerekek a költözőmadarak mozgását, tavaszi hazatérését kísérik figyelemmel.

fehér gólya

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) nemzetközi ernyőszervezete, a BirdLife International 2006-ban indította útjára Tavaszi madárles (Spring Alive) elnevezésű játékos madármegfigyelő programját. A több mint 30 országban futó természetvédelmi akcióban a résztvevő gyerekeknek regisztrálniuk kell az első fehérgólya-, füstifecske-, sarlósfecske-, kakukk- és gyurgyalagmegfigyeléseiket a Spring Alive honlapján, illetve nyomon követniük a madarak érkezését a weblap térképein - adta hírül az MME közleménye.

füsti fecskék

A madarak a déli telelőterületekről többé-kevésbé észak felé tartva érkeznek Európába. Az egyes fajok mozgását és az általuk "elfoglalt" területek folytonos változását a számos résztvevő ország sok ezernyi gyerek és felnőtt önkéntese által feltöltött megfigyelési adatoknak köszönhetően interaktív térképeken lehet nyomon követni.

havasi sarlósfecske

Magyarország földrajzi elhelyezkedése miatt az eredménnyel kecsegtető megfigyelési időszak Magyarországon március elejére tehető, míg a földközi-tengeri szigeteken akár már az első napon, február elsején is találkozni lehet a legkorábbi vonuló egyedekkel. A program fajai közül legkorábban a fehér gólyák és a füsti fecskék első képviselői érkeznek Magyarországra: ők már március második felétől megjelenhetnek az ország területén.

kakukk fiókát nevelő cserregő nádiposzáta

A fehér gólyák az elmúlt években egyre gyakrabban telelnek át hazánkban, így a március előtti példányok szinte bizonyosan nem korai vonulók, hanem olyan madarak, amelyek el sem mentek. A kakukk már később érkezik, áprilisban lehet először hallani, míg a sarlósfecske és q gyurgyalag a legkésőbb hazatérő madarak közé tartozva gyakran csak május folyamán tűnik fel Magyarországon.

kakukk

Tavaly az öt madárfaj több mint 127 ezer egyedét figyelték meg az európai, ázsiai és afrikai gyerekek. Dél-Afrika részvételével 2011-ben először a madarak teljes vonulási ciklusát nyomon lehetett követni. Magasan a legtöbb megfigyelés Oroszországból és Olaszországból érkezett, Magyarország a 24. helyen végzett 113 hazatérő madár regisztrálásával."

gyurgyalagok

Pont került annak a hónapok óta tartó szakmai vitának a végére, amelyben a Vidékfejlesztési Minisztérium felkérésére az MME is részt vett. A vadászati és vadgazdálkodási szervezeteket is bevonó többoldalú megállapodás alapján továbbra is védett faj marad az egerészölyv, a barna rétihéja, a héja, a holló, a vadgerle, a fenyőrigó, a fürj és a nyuszt, valamint természetvédelmi oltalom alá kerül a menyét.

egerészölyv

Az egyeztetésben részt vevő szervezetek a szakmai érvek elemzését követően arra jutottak, hogy a megerősödött állományú nyári lúd vadászata – szigorú szabályozás és gyakori felülvizsgálat mellett – lehetséges. A megállapodás alapján a récék közül egyedül a tőkés réce marad vadászható, ugyanakkor a csörgő- és kerceréce felkerül a védett fajok közé.

barna rétihéja

holló

fenyőrigó

fürj

Gyermekkora óta foglalkozik solymászattal Gasztonyi Dániel, aki családjával a közelmúltban költözött Szank határába. A fiatalembert a ragadozó madarak „párjuknak” tekintik.

Gasztonyi Dániel mestersolymász és Presztízs nevű szirti sasa. A ragadozó madár egy őzet is el tud ejteni.

Húszféle vadmadarat tart szanki tanyáján Gasztonyi Dániel mestersolymász, aki kisfiával és feleségével a közelmúltban költözött az egykori tanyasi iskolába Tahitótfaluról. Az erdő mélyi tisztáson álló tanyában – mint azt a fiatalembertől megtudjuk – gyermekkorában sólyomtenyésztő telep működött. Gyakran töltötte itt nyarait a budapesti születésű Dániel.

A most 26 esztendős mestersolymász vadászcsaládban nőtt fel, 4 éves kora óta rajong a ragadozó madarakért. A tanya körül lévő volierekben 30-35 madár repked, közülük a leginkább tekintélyt parancsoló Presztízs, a szirti sas.

szirti sas

– Vele vadászunk, ő a „hobbimadarunk”. Itthon a szirti sas a legnagyobb madár, amit használunk a solymászatra – magyarázza Dániel, miközben az óriási madarat kesztyűjére ülteti. A fiatalember trenírozza és tenyészti is a madarakat, illetve azon túl, hogy bemutatókra és a környezettudatosság fontosságát hangsúlyozó programokra jár velük biológiai kártevőriasztást is végez a madarakkal. – Nyugaton bevett módszer, hogy solymász madarakkal – héjákkal és sólymokkal – riasztanak. Itthon ezt még nem becsülik. A szőlőre veszélyes - egyébként védett - seregélyek például intelligens állatok,  megtanulják, hogy meddig hord a puska, megszokják a hangágyút is – érvel a mestersolymász.

indiai sólyom

Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet ebből ma megélni, Dániel mosolyogva azt mondja: nehezen, de ő ezt választotta, hivatásos solymászként érzi jól magát. Mint kiderül: már a madarak röptetése is bonyolult, hiszen vadászati tevékenységnek számít, tartásuk pedig rengeteg engedélyhez kötött, hiszen madarai védett vagy veszélyes állatnak minősülnek. A röptetést, így az idomítást a mindent behálózó elektromos vezetékek is nehezítik, melyek nem csak Dániel madaraira veszélyesek.

Miközben sorra járjuk az egyebek mellett indiai sólymokat, harris héjákat, afrikai és indiai uhukat, vörösfarkú ölyveket, maláj baglyokat rejtő voliereket, Dánieltől megtudjuk: a sasok és a keselyűk a legintelligensebbek, a baglyok viszont - a közhiedelemmel ellentétben - nem túl okos madarak.

A kizárólag friss húst fogyasztó madarak nagy része Dánielt „párjának” tekinti. – Sok madarat én neveltem fel, így engem tekintenek párjuknak. Naponta tízszer be kell hozzájuk mennem, ugyanazt meg kell csinálnom a madaraknak, mint amit a párjuk megcsinálna nekik. Ismernem kell az etológiájukat. Amikor például tojás van, akkor a kezemet rá kell, hogy tegyem a tojásra – ugyanúgy ahogy a párja tenné –, akkor hajlandó csak eljönni enni. Megvárom, amíg befejezi az étkezést, megtörölgeti a csőrét, elveszem a kezem és megy vissza kotlani – villant fel egy életképet a fiatalember.

harris héja / harris ölyv / vörösszárnyú ölyv

A magyar solymászat tavaly felkerült a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére. Az országban – mint Dániel mondja – közel 150 solymász van, de hivatásszerűen fél tucatnyian foglalkoznak komolyabb szinten ezzel a mesterséggel.

afrikai uhu

– A sólyomról, solymászatról sokaknak az arabok jutnak eszébe. Velük ezt egy időben tanultuk a perzsáktól és a törököktől, több ezer évvel ezelőtt. Méltatlanul nincs meg a helye a kultúránkban, pedig a Kárpát-medencébe már madarakkal a kézen érkeztünk. Felhozták pl. a csikósokat, a huszárokat, a solymászatot viszont még jobban meg kell ismertessük az emberekkel. Azon igyekszünk, hogy ez megváltozzon – fejti ki a fiatalember, aki hozzáteszi: a solymászat azért is fontos, mert ennek kapcsán többet lehet beszélni a madarak védelmének fontosságáról.

– Az erdőgazdaságban, ha vágásérett lesz egy fa, azt kivágják. Nincsenek kidőlt, odvas fák, nincsenek kukacok, nincsen fészkelőhely... Igyekszünk felhívni az emberek figyelmét arra, hogy etessék a madarakat, rakjanak ki számukra odút, mert velük táplálkozik később, aki a táplálékláncban feljebb áll – magyarázza Dániel, aki szerint szemléletváltásra van ahhoz szükség, hogy élhetőbb legyen a környezetünk: munkájával ő ezt igyekszik népszerűsíteni.

Több száz éhező és veszélyeztetett pelikán éltéért küzdenek az orosz hatóságok a hosszú évek óta először befagyott Kaszpi-tengeren.

Az utóbbi napokban borzas gödények (Pelecanus crispus) százai gyülekeznek „ételosztásra” az Oroszországhoz tartozó Dagesztáni Köztársaság fővárosához, Mahacskalához közeli egyik hajódokk jégmentes vizén. A szürkésfehér tollazatú madarak ugyanis maguktól nem jutnak elegendő táplálékhoz a hosszú évek óta először befagyott Kaszpi-tengeren.

A dagesztáni természetvédelmi minisztérium szóvivője szerint idáig nagyjából húsz madár pusztult el annak ellenére, hogy a minisztérium naponta több száz kilogrammnyi halat vásárol a helyi piacon az állatok megmentése érdekében.

Jelenleg kevesebb mint 1400 veszélyeztetett borzas gödény él Dél-Oroszországban. A tarkójuknál jellegzetesen felgöndörödő tollazattal díszített madarak a múlt héten repültek át Mahacskala közelébe a Volga és a Terek folyó fagyott deltájától.

A helyiek annyira izgatottak voltak a világ legnagyobb vízimadarainak érkezése miatt, hogy végül a hatóságoknak kellett megfékezniük a kenyérrel és egyéb „alkalmatlan” élelemmel felszerelkezett több száz segítő szándékú látogatót. „A pelikánok érdekében nem engedtük be őket a területre” – mondta el az egyik illetékes.

Afrikában telelő fehér gólyáink ezekben a hetekben kezdik meg felkészülésüket arra az akár 10 ezer km-es útra, aminek célállomása a Kárpát-medence. A madarak napi 10 órás repüléssel kb. két hét alatt teszik meg ez a távolságot, közben pedig mindössze néhány kulcsfontosságú pihenőhelyen állnak meg, táplálkozni és erőt gyűjteni.

Az Iliászban szereplő madarak segítették a harcosokat és a királyokat a nehéz döntések meghozatalában, valamint az emberi önbecsülés és biztonság megalapozásában.

A svéd Gothenburgi Egyetemen született doktori disszertáció 35 olyan jelenetet vizsgált meg a Homérosz-féle Iliászból, amelyben madár szerepel. Az ókori görög eposzban az istenek gyakran tűnnek fel madáralakban, s visznek üzenetet ily módon az embereknek. De a halandók is használják a madarakat jelként és szimbólumként, hogy minél mélyebb tudásra tegyenek szert isteneik létezésével kapcsolatban, s hogy kipuhatolják a jövőre vonatkozó szándékaikat.

„A madarak központi szerepet játszanak az Iliászban. Gyakran fontos és veszélyes harci helyzetben tűnnek fel, vagy éppen kockázatos utazások előtt találkozhatunk velük. Ha valaki pozitív üzenetet kapott egy madártól, az növelte a harci szellemét, de egyben megkönnyebbüléssel is eltöltötte a harcost, mivel tudta, hogy az istenek vele vannak” – írja Karin Johansson.

A leggyakoribb fajok közé tartozik a vadászsólyom, a szirti galamb és az aranysas, de gyakran feltűnik a szakállas keselyű. „Fontos a madarak azonosítása, és a viselkedésük valamint karakterük figyelemmel követése. A különleges madárfajok ugyanis különleges üzenetet is vittek. Ha ezt nem figyeljük meg, fontos részletek felett sikkadhatunk el” – teszi hozzá.

Kutatók szerint egy apró énekesmadár a sarkvidéktől egészen Afrikáig vándorol, így mintegy 29 ezer kilométert tesz meg.

Kutatók szerint egy apró énekesmadár rendszeresen megteszi az északi sarkvidék és Afrika közötti utat Ázsiát, vagy az Atlanti-óceánt szelve át ehhez.

A szakemberek tudták, hogy a hantmadár (Oenanthe oenanthe) a világ énekesmadarai közül az egyik legnagyobb elterjedést tudhatja magáénak, költőterületei Alaszkától és Kanada északnyugati részeitől Kanada északkeleti részein át Európáig és Ázsiáig terjednek. A rovarevő madár a nyugati félteke sarkvidéki régióját télre rendszerint elhagyja, azt azonban eddig nem tudták, hogy pontosan hova is vándorol.

Most viszont fényérzékelő nyomkövetőkkel a kutatók kiderítették, hogy a madarak a telet a szubszaharai Afrikában töltik. Egy-három hónapig tartó útjaik során akár 14 500 kilométert is megtesznek, naponta 290 kilométert haladva. „Ez az egyetlen ismert szárazföldi madár, mely fizikailag kapcsolatot teremt az óvilág két teljesen eltérő ökoszisztémája és az újvilág sarkvidéki régiói között” – mondja Ryan Norris, kanadai kutató.

Mostanáig a madár vándorlásának részletei nagyrészt rejtve maradtak, mivel a geolokátorok – amelyek a fényszintek mérésével működnek és így a földrajzi szélességről és hosszúságról nyújtanak adatokat – túl nagyok vagy túl nehezek voltak az átlagosan 25 grammot nyomó madárnak. A kutatók új, 1,2 grammos készüléket erősítettek a madarak lábára.

Heiko Schmaljohann, német ornitológus szerint valószínűleg nem nagy teher ez az apró készülék a madarak számára. Az állatok a migráció során megduplázzák testtömegüket, hogy energiát tároljanak el a fáradságos szakaszokhoz, „különösen az olyan határterületek előtt, mint az Atlanti-óceán és a Szahara.”

A kutatók 46 kifejlett hantmadarat láttak el nyomkövetővel a sarkvidéki nyár folyamán – 30-at az alaszkai Eagle Summiton, és 16-ot a kanadai Baffin-szigeten -, majd szabadon engedték őket.

Az énekesmadarak a jelek szerint két útvonalat követnek óceánon és sivatagon át a sarkvidéktől Afrikáig. Az egyik folyamán a Kanadából indult egyedek 3500 kilométert tettek meg, átszelték az Atlanti-óceán északi részét, leszálltak az Egyesült Királyságban, majd déli irányba, Európa felé haladtak tovább, átszelték a Földközi-tenger térségét, majd a Szaharát és eljutottak Afrika nyugati részébe. Az út összesen 7500 kilométert tett ki, odafelé 26 napig, visszafelé 55 napig tartott.

Schmaljohann elmondása szerint az Atlanti-óceán északi részén éjszakánként 850 kilométert haladtak. Azt egyelőre nem sikerült kideríteni, hogy az óceáni utazás non-stop történt-e, „a madarak megállhattak Grönlandon” – teszi hozzá. Emellett egy óránkénti 50-75 kilométeres hátszél is segíthette őket.

A másik útvonalon az alaszkai madarak 14 500 kilométert tettek meg Szibéria felett, majd Arábián át Kelet-Afrikáig. Az út oda 91 napot ölelt fel, visszatérőben pedig 55-öt.

Schmaljohann elmondása szerint teljesen alábecsülték a madarak repülési képességeit. „Képzeljünk el egy vörösbegynél kisebb, a pintynél picit nagyobb madarat, mely utódait a sarkvidéki tundrán neveli, majd néhány hónappal később már Afrikában keresi téli táplálékát.” 

A vándorlás után a madarak ugyanazon az útvonalon hazatérnek – ez mintegy 29 ezer kilométeres körutazás – "ami az egyik leghosszabb vándorútvonal egy madár számára, különösen ilyen apró faj esetén” – mondja Norris.

A kutatóknak sikerült négy geolokátort visszaszerezniük, amikor a madarak visszatértek a sarkvidékre. Emellett elemezték a sarkvidéken már megvizsgált madarak télen kinőtt tollait is. A kémiai jelzések segítettek megerősíteni, hol jártak az állatok. A kutatók eredményei a Biology Letters folyóiratban jelentek meg.

A vastag hótakaró miatt a madarak nem találnak élelmet; az állatvédők szerint ilyenkor különösen fontos, hogy figyeljünk rájuk.

Rengeteg madár pusztul el ezen a télen a kemény fagyban. A vastag hótakaró miatt ugyanis nem találnak élelmet. Állatvédők szerint ilyenkor különösen fontos, hogy figyeljünk rájuk, és a madáretetőkbe rendszeresen helyezzünk ki olajos magvakat, diót, és gyümölcsöt.

Az utcán járva sokan észre sem veszik a földbe fagyott apró tetemeket. Megbecsülni sem lehet, hogy a mostanihoz hasonló kemény hidegben hány madár pusztul el. Egy részük nem talál melegedőhelyet és megfagy, sok azonban egyszerűen éhen pusztul, mert a hó és a jég alól nem tudja kiszedni a táplálékot.

Az m1 Híradó Debrecenben forgatott, ahol az óvodások rendszeresen etetik a madarakat. Az almából, dióból és tepertőből készített füzérek mellett napraforgót is tesznek az etetőbe.

A szakemberek szerint szinte mindegy, hogy hova tesszük ki az eleséget, a lényeg, hogy ne fedje be a hó. "Gyakorlatilag egy nap alatt éhen halhat" – mondta a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai, aki szerint nagyon fontos, hogy ősztől tavaszig minden nap adjunk eleséget a madaraknak. „Tulajdonképpen az olajos magvakat érdemes ilyenkor kitenni, diót, nyilván megtörve. A nagyobb szemű magvat szintén érdemes megtörni, mert a madarak, főként a kisebb termetűek, mint a kék cinege, nem tudják feltörni” – mondta Gyarmathy István, a nemzeti park őrszolgálatvezető-helyettese.

A száraz fagyos időben a vízutánpótlásra is figyelni kell. A kiszáradt, legyengült madarak könnyű prédái a ragadozóknak is.