Mivel az egerészölyvet választották a netezők a 2012-es év madarának, ezért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kiemelten foglalkozik idén e ragadozó madár védelmével.

A fokozott társadalmi érdeklődés mellett a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai folyamatosan rögzítik a természetvédelmi területükön e faj telelő, fészkelő állományát. Erről is kérdeztük Tirják László igazgatót.

— Mit kell tudnunk e madárról?
— Magyarország leggyakoribb ragadozó madara. Magányos tanyák melletti fákon, facsoportokon pihen, utak szélén látható tömzsi alakja. Sokan összetévesztik a sassal. Egy hónap a költési ideje, 2—3 tojásból kelnek ki a fiókák. Az Alföldön is fészkel, e faj egyedei télen lehúzódnak a hegyvidéki területekről. A madár eszmei értéke 10 ezer forint.

— Igaz-e, hogy a nevével ellentétben nem is egerekkel táplálkozik?
— Valóban, mezei pockokat, egyéb kisemlősöket, valamint kétéltűeket és még hüllőket is eszik. A mostani időszakban terített asztalt jelent a madár számára a lucernatáblák környéke. A kártékony rágcsálók irtásában tevékenyen részt vesz.

— Milyen feladatokat jelent a nemzeti park szakemberei számára ez a kiemelt figyelem?
— Mi folyamatosan figyeljük, regisztráljuk területeinken az egerészölyv jelenlétét, megbecsüljük a telelő és költő állomány nagyságát. Ilyenkor a felélénkülő kutatómunkákba bekapcsolódunk.

A hatvanas években a Seychelle-szigeteki poszáta volt a világ egyik legveszélyeztetettebb madara, mivel a fajból mindössze 26 madár maradt fenn. Most a megerősödött állomány egy részét más szigetre költöztették.

A poszátafaj  egykor igen elterjedt volt a Seychelle-szigeteken, ám élőhelyének fokozatos elvesztése és a betelepülő idegen fajok térhódítása a kihalás szélére taszította a madárfajt. A parányi madárcsoport csupán egyetlen apró szigeten, az Indiai-óceánon lévő Cousin-szigeten maradt fenn. A poszáták szinte reménytelennek tűnő helyzete azonban az évtizedek során sokat változott a hatékony védelmi programnak köszönhetően. Helyzetük tovább erősödhet egy új madárvédelmi és visszatelepítő program hatására, mivel a szakemberek kellő mérlegelés után más közeli szigetekre is betelepítik a poszátákat.

A Nature Seychelle szervezet szakemberei a napokban a Cousin-szigeteken élő poszáták közül 59-et telepítettek át a közeli Fregate-szigetre. A BirdLife partnerszervezete egy magánkézben lévő szigetet szemelt ki, amely immáron az ötödik hely, ahová biztonságos körülmények közé telepítenek madarakat. A Fregate-ra azért esett az állatvédők választása, mert évek óta mentes a patkányoktól és a vizsgálatok alapján a poszátákat a trópusi seregélyek sem veszélyeztetik.

A természetvédelmi szervezet munkatársai azt várják, hogy munkájukat nemsokára siker koronázza majd és a kicsi poszáták egyszer lekerülnek a védett fajok listájáról. A Fregate-sziget vezetése ugyanakkor üdvözölte, hogy egy olyan különleges programban vehetnek részt, melynek keretében otthonra találhat náluk a világ egyik legritkább madárfaja. A program 18 ezer dollárba került és a pénzt a Disney Worldwide Conservation Fund biztosította az Brit Királyi Madártársaságon, az RSPB-n keresztül.

A madarak áttelepítése gyors volt, mivel a poszátákat reggel megfogták, majd helikopterrel a Fregate-szigetére szállították, ahol délután már el is eresztették őket. Így a madarak a lehető legkevesebb ideig voltak fogságban és az éjszaka beállta előtt volt még idejük táplálkozni új otthonukban.

A Cousin-szigeten a poszátapopuláció jelenleg 300 felett van és az állomány alakulását már két évtizede követik figyelemmel a természetvédők. Az ornitológusok várakozásai szerint a Fregate-szigeten az új lakók körülbelül egy vagy két héten belül raknak fészket. A szakemberek a Fregate-szigetén élő madarakat is monitorozni fogják az elkövetkező években.

Seychelles a szakemberek szerint egy igazi példa arra, hogy miként tudja a tudomány és a természetvédelem kéz a kézben végezni a dolgát. A szakemberek bíznak abban, hogy a Fregate-szigeten megerősödik a poszátapopuláció, és akkor ez lesz az első olyan madárfaj, amelyet levehetnek a fokozottan veszélyeztetett fajok listájáról.
A hír itt olvasható részletesebben, angolul

Fotó: Veres Hajni

Hudák Imréné csapókerti házából hívta december 26-án a hortobágyi Madárkórház Alapítványt azzal a hírrel, hogy kis kerti tavuknak különös lakója lett: egy hattyú. Az alapítvány helyszínre érkezett munkatársa megállapította, hogy egy kifejlett hím bütykös hattyúról van szó. Ez a faj hazánkban többfelé előfordul, költésük is ismert, és sok példány a telet is nálunk tölti. Az Európában honos legnagyobb röpképes madarak egyike, szárnyának fesztávolsága elérheti a 2,3 métert, a kifejlett hímek testtömege pedig a 9–14 kilogrammot.

Ezt a hattyút valószínűleg a köd tévesztette meg, egyszerűen eltévedt. A kis tavacska átmeneti éjszakázóhelyet biztosított számára, de a felszálláshoz már nem volt elegendő a hely. A jó kondícióban lévő hattyún sérülés nem látszott, így a befogás után a szabadon engedése mellett döntöttek. A legmegfelelőbbnek Debrecen határában a Fancsika 3-as víztározó tűnt, ahol elegendő élelmet találhat. Tápláléka főként vízinövények részeiből áll, de rovarokat, kagylókat, csigákat, esetleg apróbb halakat is fogyaszt, itt valószínűleg a gyékény, a hínár biztosíta számára a kellő energiát.
A helyszín kiválasztásának másik oka, hogy mivel horgászok és kirándulók szinte mindig vannak errefelé, jelezhetik, ha mégis bajba kerülne a tó magányos hattyúja. A hívásra nem kellett sokat várni, a „vízrebocsátás” egyik szemlélője hamarosan megkereste a madármentőket, de szerencsére jó hírrel. Délutánra a fehér óriásnak társa is akadt, akkor már ketten fodrozták a vizet a városszéli tó szürkén szunnyadó tájképén.

Harmadszor fogtak be Baranyában meggyűrűzött cserregő nádiposzátát Spanyolországban. A madár mindössze húsz nap alatt tette meg a közel 1700 kilométeres távot.

Bank László, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) baranyai csoportjának irodavezetője elmondta, nemrég kaptak hírt arról, hogy a Sumonyi Madárvonulás-kutató Állomáson gyűrűzött cserregő nádiposzáták közül ismét ellenőriztek egy példányt Spanyolországban.

A madarat a Földközi-tenger partvidékén fogták be, mindössze 20 nappal a gyűrűzést követően. A légvonalban számított távolság a két hely között 1676 km. A Sumonyban megjelölt cserregő nádiposzáták közül ez volt a harmadik példány, amely Spanyolországban került kézre.

( MTI Fotó: Kovács Attila )

A természetvédelmi szakember szerint ez az adat is bizonyítja, hogy a Kárpát-medencei nádiposzáták két útvonalat használnak vonulásuk során. Egy részük a Földközi-tengert keleti irányban megkerülve a Boszporuszon keresztül éri el Ázsiát, majd a közel-keleti partvidéken haladva a Nílus deltájánál ér Afrikába. Másik részük a tengert nyugati irányban kerüli meg, és a Gibraltári-szoroson átrepülve hagyja el Európát.

A természetvédelmi egyesület irodavezetőjének tájékoztatása szerint Spanyolországban gyűrűzött cserregő nádiposzáták közül eddig két példányt fogtak be Sumonyban. Mindkét madarat annak a helynek a közelében jelölték meg, ahol a fent említett nádiposzáta megkerült.

Mivel az egerészölyvet választotta a lakosság a 2012-es év madarának, ezért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) idén e ragadozó madár védelmével foglalkozik kiemelten.

Az egerészölyv tavaly óta erre különösen rászorul, hiszen "túlszaporodására" és vadgazdálkodási "károkozásra" hivatkozva vadászhatóvá kívánják tenni más védett fajokkal együtt. Bár számos tudományos vizsgálat eddig is cáfolta a fenti állításokat, most az MME célzott kutatásokba kezd partnereivel, hogy a faj állományviszonyait, táplálkozási szokásait és az apróvadakra gyakorolt hatásának valódi mértékét tisztázza - közölte a szervezet.
   
A vadászhatóvá tétel mellett a középfeszültségű elektromos oszlopokon elszenvedett áramütés, illetve a közelmúltban elharapódzott mérgezési hullám is komoly veszélyt jelent az egerészölyvre. Az elmúlt években mintegy 800 áramütött és 300 mérgezett ölyv került elő, az áldozatok száma azonban ennek többszöröse. Hazánkban 1933 óta élvez lelövési tilalmat, 1954 óta törvény által védett, természetvédelmi értéke példányonként 10 ezer Ft.

Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozómadarunk, sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul. Ez nem mindig volt így, a múlt században az intenzív ragadozóüldözés és a fészkelésre alkalmas fák hiánya miatt az Alföld nagy részéről eltűnt, és szinte kizárólag csak a hegy- és dombvidéki erdős területeken költött. A ragadozómadár-pusztítás tiltásának hatására és a II. világháborút követő fásítások eredményeképpen az elmúlt 20-30 év során visszafoglalta korábbi élőhelyeit, és ma már az alföldi fasorokban és facsoportokban is jelentős számban fészkel. Legjobb élőhelyei azonban továbbra is azok a természetközeli mozaikos területek maradtak, ahol nyílt gyepek, szántók és zártabb erdők is megtalálhatóak egymás szomszédságában.
   
Az egerészölyv néhány tízezer példányra tehető hazai állománya állandó, amely télen feldúsul a hozzánk északról érkező példányoknak köszönhetően. Ezt számos gyűrűzött egyed megkerülése is bizonyítja. Nevét arról kapta, hogy fő táplálékát a kisemlősök jelentik, azonban legfontosabb zsákmánya Magyarországon nem egy egérfaj, hanem a mezei pocok.
   
Fészkét szinte kizárólag fákra, általában a lombkorona középső részébe építi. A rendelkezésre álló fák méretétől és ágszerkezetétől függően a fészek föld feletti magassága akár 3 és 25 méter között is változhat. Fészekalja leggyakrabban 2-3, ritkán 1 vagy 4 tojásból áll, amelyeket általában március végén - április elején rak le. Az átlagosan 35 napig tartó kotlásban mindkét szülő részt vesz, de a tojó lényegesen több időt tölt a fészken. A fiókák júniusban hagyják el a fészket, de ezt követően még több hétig a szülőkkel maradnak.

Az Év legállatibb sztorijai közé tartozik teljesen jogosan Happy Feet, a pingvin története - ha érdekel mely sztorik kaptak még helyet Az Év Legnépszerűbb Állatai között, akkor nézzétek meg az alábbi viedót:

Megkísérelem a lehetetlent, és megpróbálom összegyűjteni azt a sok-sok szép kis képet, ajándékot, amit tőletek, látogatóktól és honlapszerkesztőktől kaptak így karácsonytájt. Köszönet ezekért Pötyinek, Hannanak, Fruzsinak, Pepének és Orsiinak, meg persze mindenki másnak is:

És hoztam egy cikket egy szerencsés karvalyról, akinek nem sokon múlt az élete:

"Egy karvalynak is lehet szerencséje, pedig annyi minden rosszat hall róla mostanság az ember. Emitt a karvalytőkét szidják, amott pedig azért kergetik el, mert olyan csúnya, nagy görbe csőre van.

Az emberekhez és majmokhoz hasonlóan a közönséges galamb is képes sorrendbe rakni a számokat.

A Dr. Damian Scarf új-zélandi kutató vezette vizsgálatról a Science folyóirat számolt be. Scarf szerint ez az első alkalom, hogy a főemlősökön kívül más faj is ilyen képességet mutat.

Míg az emberek matematikai képességei kétségtelenül egyedülállóak, van némi bizonyíték arra, hogy más állatok is megértik a számokat és a sorrendet. Közel 15 évvel ezelőtt egy kutatócsoport kimutatta, hogy a makákók képesek sorrendbe rakni a képeket a rajtuk látható objektumok száma alapján.

Most ugyanezen tesztet végezték el három galambbal. Scarf és csapata kiderítette, hogy az apró aggyal rendelkező madarak is rendelkeznek ezen képességgel. A kutatók először olyan dobozokban oktatták a madarakat, melyekben számítógépes érintőképernyő van. A galamboknak három képből álló sorozatot mutattak, egy, kettő vagy három eltérő objektum ábrázolásával. A madarakat betanították, hogy jutalom ellenében a rajtuk látható objektumok száma alapján rakják emelkedő sorrendbe a képeket a képernyő megbökésével.

Az objektumok száma helyett vizuális támpontra reagálás lehetőségének kontrollálására, a csapat olyan képeket használt, melyek alak, méret, színek és teljes felszíni terület tekintetében eltőrek voltak. „Ezért arra volt szükség, hogy a madarak a számokat használják, ne más stimulációt” – mondja Scarf.

A kutatók ezt követően tesztelték a madarak azon képességét is, hogy teljesen új mennyiséget – 1-től 9-ig - reprezentáló objektumokat ábrázoló képeket rendezzenek párokba. Például ha a madár 8-at és 5-öt látott, akkor először az ötöt kellett megböködnie. Kiderült, hogy a madarak az esetek 74 százalékában helyesen állították sorrendbe a számokat.

Míg a galambok ugyanazon képességet mutatják, mint a majmok, hosszabb ideig kellett tanulniuk – egy évig, míg a majmoknak csak néhány hónapig – mondja Scarf. „Nagyon sok példát kell nekik adni, mire rájönnek, hogy a számok a kritikus változók, míg a majmok jobbak ebben.”

Emellett Scarf szerint egyes madaraknak jobb személyisége van a tanulásra, mint másoknak. „Néhány madár nagyon gyorsan megtanulta a feladatot, míg mások kényelmesebbek. Néhányuk 9 hónap alatt, mások 12 hónap alatt tanulták meg.”

Az új eredmények felvetik az ezen számolási képességek eredetének kérdését is. „A madarak 300 millió éve váltak el az emlősöktől, így vagy olyan képességről van szó, mely közös őstől származik, vagy pedig olyanról, mely a két családfán egymástól függetlenül fejlődött ki” – mondja Scarf.

Szerinte fontos kideríteni, mennyire elterjedtek az ilyen számolási képességek az állatvilágban. Hozzátette, a jövőbeli kutatások során azt is szemügyre vehetik, hogy a galambok el tudnak-e végezni alapszintű összeadásokat vagy kivonásokat, melyeket a majmok ismét csak meg tudnak csinálni.

Minden Kedves Látogatómnak Nagyon Boldog Karácsonyt! Remélem kellemesen telik a szünet és sok-sok ajándékot kívánok mindenkinek a Jézuskától. Az oldal megkapta már az ajándékát, hiszen nem rég megtudtam, hogy első lettem Orsii versenyén, amit ismételten csak megköszönni tudok. Hogy egy kis hangulatot varázsoljak az oldalra, hoztam néhány mikulásos-télapos madaras képet: