Másodjára született ritkaságszámba menő, fehér kivi az Új-Zéland jelképének számító madár védelmét szolgáló menhelyen Wellington közelében.

Az új-zélandi természetvédelmi hatóságok néhány hónapja számoltak be az első, fogságban született fehér kivi világra jöttéről. A most kibújt, Mauriora nevet kapó madár ugyanazoktól a szülőktől származik, mint a májusban született Manukura nevű. "Igazán meg vagyunk lepve. Ez a második fehér madár csodás ajándék, különösen az évnek ebben a szakaszában. A Mikulás talán túl korán érkezett Manukurával májusban, de legalább kétszer jött idén " - mondta Kathy Houkamau, a fővárostól északra lévő Pukaha menhely igazgatója. 

A kivik színe rendszerint barna, a szakember viszont rámutatott, van egy ritka genetikai csoport, amely hordozza a fehér tollazatra hajlamosító géneket, ezáltal néha teljesen fehér madarak bújnak ki a tojásokból. A Pukaha parkban idén 14 madár született szemben a 2005 és 2010 közötti évi átlag kettővel. A hosszú csőrű, repülni képtelen madár Új-Zéland jelképe, mintegy 70 ezer példány él belőle a szigetországban.

Mit szólsz hozzá?

Nem kell kétségbeesni, ha itthon rekedt gólyával találkozunk, ugyanis jól bírják a hideget. Általában két-három tucat gólya nem kel útra, és a fagyokig elhalászgatnak a vizekben.

– Baj csak akkor van, ha befagynak a tavak, tocsogók, és a madarak nem jutnak elegendő táplálékhoz. Innentől szorulnak az ember segítségére – magyarázta Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kommunikációs igazgatója.

Az egyesület honlapján (mme.hu) útmutató igazít el a gólyák téli gondozásáról. A leginkább a húst kedvelő madarak szívesen fogadják a belsőségeket vagy akár a csirke far-hátat is, de disznóhúst soha ne adjunk nekik. Vágjunk mindent kisebb darabokra, hogy a falatokat a gólya biztonsággal nyelhesse le. Ha mindennap ugyanabban az időben, ugyanoda visszük az eleséget, a madár már várni fog ránk, és idővel a hangunkat is felismeri, ha szólítjuk.

Mit szólsz hozzá?

Néhány napja a Hortobágyi Nemzeti Parkban működő egyik téli sasetető-lesen jártunk, hogy a két hét múlva kezdődő 2012-es egerészölyv védelmi év készülő honlap oldalára felvételeket készítsünk a sasok mellett rendszeresen itt táplálkozó ölyvekről. A terepi nap azonban messze nem úgy alakult, ahogy azt az ilyenkor megszokott körülményekre számítva terveztük. A hosszú aszály után megérkező első országos esőzés és néhány tucat sirály alaposan átírta a forgatókönyvet ...

A tél nemcsak az énekesmadarak etetésének időszaka, az Eurázsiából telelni hozzánk érkező ragadozó madarak (részletek >>), különösen a sasok védelméhez alapvetően hozzájárulnak azok az etetők, ahol a dögöt is fogyasztó fajok a legzordabb, tartósan vastag hóborítottságú időszakokban is megtalálják a túléléshez szükséges táplálékot. Ezeknél a jól álcázott, a madarak számára a táj részét képező leseknél az élmény garantált, amit azonban - amint azt mi is megtapasztalhattuk - nem mindig a célfajok szolgáltatnak.

A fővárosból hajnali háromkor kellett indulni, hogy fél hatra a tiszántúli találkozó helyszínére érkezzünk, ahonnan a még sötétben kellett elérni a pusztában kiépített lest. Erre azért van szükség, mert a ragadozók korán kelnek és többnyire már a hajnal első fényeinél vadászni indulnak, amikor már nem lehetne észrevétlenül elfoglalni a rejtekhelyet.

A nap eseményeinek helyszínéül szolgáló téli sasetető-les a Hortobágyi Nemzeti Parkban. A kép közepén és előterében látható nagy világos foltok a madaraknak kitett több kilós busa tetemek.

 

Ígéretes kezdet - az első egerészölyv már kora reggel megérkezett.

A hajnalban megjelenő ölyveket látva fel sem merült bennünk, hogy nem sikerül teljesíteni a kitűzött célt - felvételeket készíteni a 2012 év madarának, az egerészölyvnek egy téli napjáról. Egyedüli aggodalomra az időjárás adott okot, mert a ködszitálás miatt már néhány méteres távolságban is olyan "szemcsésen" opálos volt a levegő, nem is beszélve a félhomályos fényviszonyokról, ami alaposan megnehezíthette a fényképezést. 

Csakhogy az "akcióidő" beköszöntével nem a várt ragadozók: az egerészölyvek és a bónusz rétisasok lepték meg az etetőt, hanem egy 60-70 példányból álló, vegyes fajösszetételű sirálybanda. A csapat nagyját az egyik legnagyobb, legerősebb testalkatú faj, a sztyeppi sirály alkotta, de volt köztük jó pár kisebb termetű viharsirály is. Ráadásul csatlakozott hozzájuk néhány hasonlóan balhés, nyüzsgő és örökmozgó szarka, dolmányos és vetési varjú is, ami ezeknek a mozgalmas életmódot folytató madaraknak köszönhetően madármegfigyelési szempontból az egyik legjobb összeállítás. Mivel a helyzet a nap további részében sem változott,  azaz a ragadozók távol maradtak a zajos társaságtól, volt időnk elmélyedni a "sirályológiában". Egész nap egyetlen percig sem unatkoztunk ...

Nem ölyvek és sasok, hanem sirályok érkeztek az etetőtérre, ...

 

... ahol egyből nekiláttak a táplálkozásnak, ...

 

... valamint az erre a madárcsoportra olyannyira jellemző nyüzsgő, veszekedő és hangoskodó közösségi életnek, ami a sokkal csendesebb, visszahúzódóbb ragadozók számára gyakran terhes. A nagy testű sztyeppi sirályok mellet ...

 

... a faj kisebb hasonmásának tűnő viharsirályok ...

 

... (a kép középvonalában) is az etetőn vendégeskedtek (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Ez a sztyeppi sirály alig észrevehető fém gyűrűt viselt a jobb lábán, amit mi is csak a képek feldolgozásakor, ...

 

... már otthon vettünk észre (Fotók: Lendvai Csaba).

A hosszú életű, többnyire közepes vagy nagy testű, akár sas termetű sirályok tollazata a több éves ivarérés előrehaladtával változó, úgynevezett több korcsoportos megjelenésű. A fiatal madarak szürkésbarna-tarka "babos" tollazata és sötét csőre kettő-négy év alatt veszi fel a fajra jellemző felnőttkori színezetet.

Mintha nem is egyazon fajhoz tartozna ez a két sztyeppi sirály. Pedig a képeken ugyan annak a madárfajnak két eltérő korú és ennek megfelelő tollruhájú példánya látható: balra egy fiatal (valószínűleg 2. téli), jobbra pedig egy ivarérett, három évnél idősebb madár.

Bár a sirályok aktívan vadásznak: halakra, kisrágcsálókra, ízeltlábúakra és egyéb kistestű állatokra, valamint jelentős fészekfosztogatók is, táplálékuk tetemes részét dögök teszik ki. Ebbe a körbe mindenféle szerves hulladék is beletartozik, ezért a sirálycsapatok gyakori vendégek a szeméttelepeken (részletek >>).  Ezt a mindenféle állati fehérjét hasznosító életmódot a madárvilág egyik legsikeresebb testalkata (repülésre, úszásra és gyors szárazföldi mozgásra egyaránt alkalmas) és multifunkcionális csőre teszi lehetővé. Utóbbi nemcsak tépésre, apró táplálékmorzsák megragadására és ragadozásra jó, de a madárvilágban csak néhány más madárcsoportra jellemző módon vizuális jelzésre is szolgál. A cikkvégi videón érdemes megfigyelni, hogy a táplálkozó, járkáló, pihenő madarak rendszeresen fel-felcsapják a fejüket - ilyenkor a (felnőtt madaraknál) sárga alapon feltűnő piros foltos csőrével jelez a fajtársaknak a sirály. Bár a fiatal madarak csőre még nem ilyen színezetű, a felnőtteket figyelve és utánozva a szürkésbarna-tarka, még nem ivarérett példányok is gyakorolják a viselkedést.

A madárvilág egyik legsikeresebb, "multifunkcionális" testalkata a sirályoké: a hosszú és vékony csőr mélyen be tud nyúlni a tetemek bőrén lévő apró nyílásokon, a hatalmasra nyitható száj és tágulékony torok nagy falatok lenyelését teszi lehetővé, és még a rajzó rovarok fecskeszerű "betakarítására" is alkalmas.

 

A fizikai adottságokhoz a sirályoknál kivételes intelligencia is párosul. Ennek egyik jól érzékelhető megnyilvánulása a szívós kültakarójú tetemek fogyasztásánál érhető tetten - ezeket ugyanis a testnyílásokon benyúlva fogyasztják el. A cikk végén a videóban jól megfigyelhető, hogy estére a hatalmas halakból csak egy pikkelyes bőrzsák marad.

A sirályok - a darvakhoz hasonlóan - nemcsak a mozgásukkal és viselkedésükkel gyönyörködtetnek, de változatos hang repertoárjukkal is elkápráztatják a lesben üldögélő embert. Kevés annyira zajos madárcsoport létezik, mint a sirályoké (amint az a cikk végén a videón is hallható), gyakorlatilag egész nap kiáltoznak, pózolnak és táncolnak.

A jellegzetes feltartott fejű testtartást ...

 

... a tengerpartok hangulatát idéző messze hangzó kiáltás kíséri.

 

A jól kiépített, csak belülről kifelé átlátható panoráma ablakú madármegfigyelő lesekben az a nagyszerű, hogy az ember szó szerint a madarak életének részese lehet.

 

A téli sasetetők a nagyragadozó-madarak (és a sirályok) mellett varjakat (dolmányos varjak) ...

... és szarkákat ...

 

... is a területre csalogatnak, ami nagyon jó hír a lesben üldögélőknek, hiszen ezek a csapatokban mozgó madarak igazi bohócok.

Előkarácsonyi ajándékként először három, aztán még két áttelelő (egyébként vonuló) seregély is csatlakozott a forgataghoz. Az öt madárból kettő sérült volt: az egyik példánynak a bal kézevezői lógtak, amivel még tudott repülni, de elvonulni valószínűleg már nem, egy másik seregélynek pedig az egyik lába hiányzott (mind a két madár feltűnik a videón is). A távolról egyszínű feketének tűnő, közelről viszont fantasztikus pettyes tollazatú madarak elképesztő stratégiával táplálkoznak, amit jól megfigyelhettünk a leshelyünkről. Ez a faj elsősorban az alacsony gyepeken keresgél (a gyümölcsdézsmálás alig néhány százaléknyi részét képezi a táplálékuknak). Ezt úgy teszi, hogy árszerű csőrét először a növényzetbe, a puha talajba szúrja, majd szétnyitja és bekukucskál a lyukba, hogy van-e ott valami ehető. A mozdulatsor olyan gyors, hogy felületes szemlélődésnél fel sem tűnik.  

Nem kis bátorságra vall, hogy a seregélyek (különösen a sérült egyedek) bemerészkedtek a nagy testű sztyeppi sirályok közé, ...

 

... melyek akár zsákmányul is ejthetnék őket.

 

Több olyan felmérő jellegű rámozdulást is láttunk a sirályoktól, amivel azt mérték fel, hogy menyire fürgék, esetleg nem kaphatóak-e el a seregélyek?

 

Sokat elárult a Máté Bence által kidolgozott tükröző üveges lesek hatékonyságáról az a jelenet, amikor az esőtől átázott seregélyek a kitekintő ablak párkányára szállva ...

 

... tollászkodtak, és még ekkor sem láthattak bennünket.

A terepi nap eredeti céljának, az "ölyvezésnek" a meghiúsulását valószínűleg éppen a sirályok nagy száma okozhatta. Bár a ragadozók - akár az egerészölyvek, akár a réti- és egyéb sasok - a fajtársaik társaságában legalább ilyen kötekedőek, nem kedvelik a kisebb dögevők társaságát, mert ezek a madarak (sirályok, varjak, szarkák) előszeretettel piszkálják a "nagyokat". Repülés közben csapatosan támadják, az etetőn pedig folyton a hátuk mögé kerülve huzigálják és csipkedik a tollaikat - egyszóval megkeserítik az életüket. Ez azonban természetesen nem lenne elég egy éhes madár távoltartására, csakhogy az enyhe időnek és a hetek óta működő etetőnek köszönhetően a környék madarai nem éheznek. Ráadásnak pedig ott volt az intenzív eső, ami a vízimadarak vízálló tollazatán kívül minden más madarat eláztat, ha azok össze-vissza repkednek. Ezért ilyenkor a legtöbb madár mozdulatlanul üldögélve pihen és ha a kondíciója engedi, nem is táplálkozik.

Az etető melletti (távolabbi) beülőfán ...

 

... egész nap rétisasok figyelték az eseményeket, ...

 

... csak ez a fiatal madár merészkedett egyszer a sirályoktól, varjaktól és szarkáktól nyüzsgő etető közelébe, de ez is elég volt, hogy néhány unatkozó dolmányos és vetési varjú elkezdje piszkálni, ...

 

... ami gyorsan visszaűzte ezt az elképesztő méretű, hatalmas csőrű, a nedves fűben még jobban elázó sast a zaklatóktól kellő távolságban lévő pihenőfára.

 

Az egerészölyveknek sem volt kedve bekapcsolódni a rajcsúrozásba, ezért többnyire az etető melletti két fán üldögélve nézelődtek.

 

Elvétve próbálta meg egy-egy madár megközelíteni az etetőt (Fotók: Orbán Zoltán), ...

 

... de csak ez az egy madár lépett a tettek mezejére, és ő is alig néhány kapkodó falat erejéig maradt, aztán visszaszállt az egyik beülőfára (Fotó: Lendvai Csaba).

Az etetőt egész nap a sirályok uralták, ...

 

... amit a területen szétszórt, a rájuk jellemző módon "belülről" elfogyasztott halakból visszamaradó üres "bőrzacskók" is jeleztek (Fotók: Orbán Zoltán).

Kora délutánra az eső annyira intenzívvé vált, hogy az átázott madarak jó két órával sötétedés előtt felkerekedtek, az etető kiürült, nekünk pedig még jó két órát kellett várni a terepjáróra, hogy a sötétedéssel elhagyhassuk a lest.

A nap utolsó képei ázott szarkákról készültek (Fotó: Lendvai Csaba).

A nap eseményeit bemutató videó jól érzékelteti a les hangulatát és "élőben" megfigyelhetővé teszi a fentieken leírt viselkedésformákat. Érdemes figyelni a sirályok csőrvillogtató fejbólintására és változatos hangjára, a seregélyek szemmel alig követhető gyorsaságú szondázó táplálkozására, valamint a szarkák és varjak állandóan kíváncsiskodó "matatására" és arra, ahogy egyből a tápláléknál teremnek, amint a nagyobb és erősebb sirály csak félrenéz.

Madármegfigyelő túrák karácsonyra is

Bizonyára még sokan nem tudják, hogy mivel kedveskedjenek családjuknak, barátaiknak, munkatársaiknak karácsonyra. Ha valami különleges ajándékot szeretne adni, lepje meg szeretteit egy MME öko-túra utalvánnyal. Az utalvány 2012-ben az MME szakemberei által vezetett túrákon (madármegfigyelés, lepkemegfigyelés, stb.) váltható be maximum 4 fő részére. Az utalványok 20, 30, 40, 50 és 60 ezer forintos értékben vásárolhatóak.

Tovább >>

Mit szólsz hozzá?

Berkényi Tamás és kísérői - két bagoly, egy héja és egy vércse - visszatérő vendégei a Budai úti könyvtárnak. A fehérvári Vadmadárkórház vezetőjével ezúttal Sohonyai Edit írónő beszélgetett az advent jegyében.

Egyik kedvenc könyvéből olvasott fel az írónő, az est mintegy bevezetőjeként: egy sziú indián felnőtté válásáról szólt a történet. A fiúnak négy éjen és nappalon át kellett egy úgynevezett látomásgödörben kuporognia - ez volt a beavatás: „Hangok hatoltak át a sötéten: szél rikkantott, fák susogtak, neszezett a természet, állathangok hallatszottak, egy bagoly huhogott. Hirtelen nyomasztó érzésem támadt, valami megjelent mellettem. Egy nagy madár, itt lenn, a szűk üregben. (…) Rikoltását hol a fülem mellett, hol nagyon-nagyon messziről hallottam. Éreztem, hogy hátamat, fejemet tollak vagy egy szárny legyinti meg (…) Lassan felfogtam, hogy egy hang szól hozzám, mondani akar valamit. Madárrikoltás volt, de szavamra, valamennyire érteni kezdtem. Néha megtörténik az ilyesmi.”

Ám úgy látszik, nem csak az indiánokkal történik meg, hogy ismerik a madarak nyelvét. Berkényi Tamás évek óta önzetlenül gyógyítja a bajba került szárnyasokat, s aki látja kezén kedvenc vörös vércséjével, elhiszi, Tamás tényleg érti, mit mond a madár.
Az adventi könyvtári beszélgetésre négy állandó kísérőjével érkezett az állatorvos. 
- A Vadmadárkórház Madármentés-lélekmentés programjának bemutatóállatai a már gyógyult, de a természetbe még nem visszaengedhető szárnyasok. Egy erdei fülesbagoly, egy kuvik, egy vörös vércse és egy barna rétihéja történetein keresztül igyekszem megismertetni óvodás és iskolás, sőt már gimnazista korú fiatalokkal is, hogy legtöbbször az emberi mohóság, kapzsiság, vagy a figyelmetlenség az oka annak, ha bajba kerül egy madár. Ha csak néhányuk lelkét sikerül megérinteni, máris nyert ügyünk van. Olyan felnőttek válhatnak belőlük, akik nem tesznek kárt környezetükben - véli Berkényi.
Megtudtuk, a felelősségteljes állat-, illetve madártartásról készül újabb foglalkozásokat tartani diákoknak, egy nemrégiben a madárkórháznak adományozott amazon papagáj segítségével. 
- Egy igen drága madárról van szó, ám nem csak ezért kell megfontolni, tartunk-e ehhez hasonló állatot. Iszonyú hangereje a család, de a szomszédok idegeit is kikészítheti, óriási a mozgásigénye, ezért hatalmas ketrecre van szüksége. A legtöbb gyerek szeretne valamilyen állatot otthonra, ám abba nem gondol bele, meg tudja-e teremteni a feltételeket, hogy se kedvence, se más ne szenvedjen.
A madárdoktor sok érdekes történettel szórakoztatta a hallgatóságot. Kiderült, van egy hollója, amelynek kedvenc szórakozása, hogy építőjátékot rakosgat: amikor az összes karikát ráhelyezte a rúdra, le kell rázni, hogy újrakezdhesse, különben dühében hozzávágja az emberhez az egészet… Óriási ereje, csőrének keménysége miatt nem „játék” összetűzésbe keveredni vele. Egy másik történet egy két éve a madárkórházba került füsti fecskéről szólt. A madár több társával együtt legyengülve érkezett hozzá. Mind közül csak ő maradt életben, mivel sikerült megtanítani tálból lisztkukacot enni: pedig ez az apró szárnyas csak rovarokat hajlandó fogyasztani röptében. A fecske azóta is boldogan él Tamásék inkubátorában, mintha már sosem akarna Afrikába utazni. - A cél az, hogy a vadon élő madarakat visszajuttassuk a természetbe. Ha egy-egy egyed nálunk ragad, mert valamiért nem képes szabad életet élni, az kiváló alkalom arra, hogy az állatot megismerjük, s így fajtársait is sikerrel gyógyítsuk.

Mit szólsz hozzá?

A viharfelhők és a hózáporok összezavarták a utahi bukómadarakat, amik a városi fényviszonyok miatt nyilt víznek hitték a behavazott felszínt. A madarak tömegesen zúzták össze magukat a betonon. Körülbelül háromezer vöcsköt sikerült megmenteni, ezerötszáz társuk azonban nem volt ilyen szerencsés.

Néhány napon belül több ezer madár lett öngyilkos tévedésből Utahban. A nyílt vizekhez szokott bukómadarak betonozott parkolókon, futballpályákon, és más, hóval borított sima felületeken törték össze magukat. A vöcskök ugyanis a városi fények és a tükröződés miatt a nagy magasságból összetévesztik a behavazott talajt a vízfelszínnel.

A vadőrök beszámolója szerint körülbelül ezerötszáz madár zúzta magát halálra a becsapódás után, nagyjából háromezer madarat azonban sikerült megmenteni: őket nyílt vízen engedték szabadon, ahol nem fenyegeti őket hasonló katasztrófa.

Lynn Chamberlain, a utah-i vadvédelmi körzet szóvivője elmagyarázta, hogy a vöcsök a bukómadarak családjába tartozik, ezek pedig ritkán szoktak finoman leszállni. A leszálló madarak sebessége 30-35 kilométer per óra is lehet. A vöcskök tehát ilyen sebességgel csapódnak a betonnak, közben pedig nyakukat, lábukat vagy szárnyukat törhetik.

Teresa Griffin, a vadvédelmi körzet felelőse köszönetet mondott a lakosságnak is. A baleseteket túlélő madarak ugyanis többnyire az őket gondozó, segítőkész önkénteseknek köszönhetik a megmenekülésüket.

Mit szólsz hozzá?

Az erdei fülesbagoly (Asio otus) hazánk egyik legközismertebb fészkelő bagolyfaja, ennek ellenére sajnos sem a fészkelőállomány, sem a telelőállomány nagyságával nem vagyunk tisztában. A Nimfea Természetvédelmi Egyesület ismét várja az önkéntes felmérőket.

A 2009/2010 tél folyamán megkezdett, egységes módszertan szerinti, önkéntes felmérők segítségével történő erdei fülesbagoly telelőállomány felmérést kívánjuk folytatni, melynek célja, hogy regionális illetve országos szinten aktuális képet kapjunk a faj hazánkban telelő állományáról a 2011/2012 télre vonatkozóan. A felmérés önkéntes alapú, olyan felmérők jelentkezését várjuk, akik az erdei fülesbagoly gyülekezőhelyeket a módszertanban leírtaknak megfelelően fel tudják mérni.

Kérjük, hogy minden felmérésre jelentkező előzetesen jelentkezzen e-mailen az asiootus@nimfea.hu vagy a laszcsa@gmail.com e-mail címen, hogy a területi átfedéseket korrigálni tudjuk, így egy települést ne mérjen fel 2-3 ember párhuzamosan. Egy felmérő több települést is vállalhat, de csak annyit, amennyit mindhárom téli hónapban le tud járni.

A felmérések időpontjai:
- 2011. december 16-17-18.
- 2012. január 13-14-15.
- 2012. február 10-11-12.

A felmérési alkalom minden hónap középső hétvégéjének szombatja. Indokolt esetben (pl. kedvezőtlen időjárás miatt) pénteken vagy vasárnap is elvégezhető a felmérés. A pénteki napok azért szükségesek, hogy azokon a helyeken, ahol zárt udvarban, pl. intézményeknél található a gyülekezőhely, lehetőség legyen nyitvatartási időben bejutni és elvégezni a számolást.

A felmérés általános módszere a nappalozóhelyen tartózkodó madarak nappali számolása. A telelőhelyek általában a települések központi részén találhatóak: templomkertben, iskolaudvaron, parkokban, lakótelepek környékén, elhagyott udvarokban, illetve a települések szélén található temetőkertekben. Elsősorban a baglyok az örökzöld fákhoz kötődnek, illetve kedvelik, ha a fák körül magas épületek helyezkednek el, melyek védelmet nyújtanak az erős széltől. A baglyok jelenlétére a járdán, illetve a nappalozóhelyül szolgáló fák alatt található köpetek, ürüléknyomok utalnak.
A hó közepén végzett számlálásokkor az erre a célra szolgáló adatlapon kerülnek rögzítésre az adatok. A számlálást minden esetben nagy körültekintéssel kell végezni, kerülve a madarak felzavarását. Ajánlott az egyes fákon tartózkodó madarakat többször, több nézőpontból (közvetlen a fa alól (ha lehet), illetve a fától eltávolodva, különböző irányokból, távcsővel is nézve) átszámolni. Fordítsunk nagy figyelmet az esetleg az erdei fülesekkel együtt nappalozó réti fülesbaglyokra is, előfordulásukat a hely pontos jelölésével szintén regisztráljuk!

A megtalált gyülekezőhelyeket, illetve az egyszer már felmért helyszíneket a szinkronszámlálások alkalmával mindhárom téli hónapban fel kell mérni. A nulla adat is adat, így azokról a helyszínekről is várjuk az információt, ahol nem került elő erdei fülesbagoly.

A felmérés során adott körülmények között kiegészítő felmérési módszer alkalmazása is szükségessé válhat. A sűrű örökzöldek (pl. fejlett ezüstfenyők) takarásában nagyobb számban gyűlhetnek össze erdei fülesbaglyok. A takarás miatt a pontos számlálás esetleg nem lehetséges, vagy a sűrűn álló fák miatt nincs lehetőség az egyes fákon tartózkodó madarak leszámolására. Az is előfordulhat, hogy a gyülekezőhely egy zárt területen található, ahova a bejutás nem lehetséges, vagy a fák nem megközelíthetőek (magánterület, elzárt terület stb.). Az adatlapon ilyen esetben azt a példányszámot jelöljük, melyet az esti kihúzáskor vagy a hajnali behúzáskor számolunk. Az esti kihúzás kezdeti időpontját óra, perc pontossággal jegyezzük fel, majd az utolsó madár távozási idejét is írjuk fel. A nappalozóhelyről történő kihúzás röviddel napnyugtát követően indul meg, a madarak tollászkodását, nyújtózkodását, komfortmozgásait követően. Ekkor előfordul, hogy az egyes madarak átrepülnek a szomszédos nappalozóhelyekre vagy a két, esetleg több helyszín között oda-vissza mozognak. A kihúzás történhet egy meghatározott irányba, de rendszerint több irányba egyidejűleg repülhetnek, így a számlálást egy jó rálátást nyújtó helyről kell elvégezni. Ha erre nincs lehetőség, akkor a fő kirepülési irányokba állított több társmegfigyelővel kell dolgozni. A kihúzás általában nem egyszerre történik, hanem egyesével, vagy néhány példány közel egyidejű távozásával zajlik. A kihúzási irányok meghatározása érdekében érdemes megelőzően néhány estét kivárni a gyülekezőhelynél. A sok egyednek nagy takarást biztosító örökzöldekről kihúzó madarak általában kiülnek a szomszédos fákra és ott végzik el tollászkodási, nyújtózkodási tevékenységeiket, így a kihúzó madarak itt is számolhatóak. A táplálkozóhelyekre történő kihúzás előtt ez általános jelenség, ekkor jó lehetőség nyílik a számolásra, ha a fa nincs takarásban, vagy építmény nem gátolja a nyílt rálátást. Az esti kihúzás azonban hosszabb idejű, elnyújtottabb folyamat és az egyes helyszínek közötti ingázó madarak a számolásban okozhatnak némi zavart. Ezért ha csak egy mód van rá, akkor a madarak hajnali behúzását válasszuk. A hajnali behúzás gyorsabb lefolyású, határozott irányú, kevesebb zavaró tényező áll fenn, bár nem egyszer ez a felmérési mód is több felmérő egyidejű és összehangolt munkáját igényli.

Amennyiben a gyülekezőhely adottságainak megfelelő számolási módot meghatároztuk, onnantól kezdve következetesen minden esetben ugyanazt a módszert alkalmazzuk, de ha csak lehet, a nappal bent ülő madarakat mérjük fel!

Az adatlapot értelemszerűen töltsük ki, majd a februári hóközépi számlálást követően küldjük el e-mailen vagy postán az adatlap alján megadott címre!

Erdei fülesbagoly téli gyülekezőhely felmérő adatlap (220 KB word)

Kérdés, vagy probléma esetén az asiootus@nimfea.hu vagy a laszcsa@gmail.com e-mail címeken kérhető segítség, vagy telefonon Monoki Ákosnál a 06-70/270-71-57, illetve László Csabánál a 06-70/289-84-95 telefonszámon.

Mit szólsz hozzá?

Történelmi napokat él a tatai Öreg-tó: pár nap leforgása alatt korábban még soha nem látott számú vadlúd gyűlt össze a mintegy 220 hektárnyi tavon.

Vadludak éjszakázni jönnek erre a nemzetközi egyezménnyel is védett élőhelyre. 2500 récével, 4 ezer sirállyal és 8 ezer varjúval együtt  65 ezer madár tartózkodik hazánk legrégebbi mesterséges halastaván.

A tatai Öreg-tó évszázadok óta az eurázsiai tundrák vidékéről érkező vadludak kiemelt jelentőségű éjszakázó- és pihenőhelye. Ilyen sok madárra egyszerre a tó harmincéves történetében még nem volt példa.

A természetvédelmi szakemberek szerint a jelenség oka elsősorban a táplálékforrás: a rendkívül száraz ősz miatt a keleti országrészben gyakorlatilag nem, vagy alig találnak élelmet és vizet a vadludak, ezért gyülekeznek az ország nyugati felén.

Mit szólsz hozzá?

Mit szólsz hozzá?

144 sikeres költésből összesen 425 kerecsensólyom fióka repült ki a hazai fészkekből az idén.

Ezzel az átlagos fészkenkénti fiókaszám megközelítette a hármat. A madarak túlnyomó többsége - 118 pár - nagyfeszültségű oszlopot választott fészkelőhelyül és kedveltek voltak az ezekre - a kerecsensólyom-védelmi LIFE program keretében kihelyzett - kihelyezett alumínium költőládák is.

A kerecsensólymok idei költési eredményeiről Bagyura János, az MME kerecsensólyom-védelmi programvezetője beszélt részletesen a MAVIR idei madárvédelmi konferenciáján. Az előadás diái letölthetők innen >>

Mit szólsz hozzá?

A császárpingvinek szárnycsapkodásaik számával "mérik" merüléseik idejét.

Ezt állítja egy, a  Journal of Experimental Biology folyóiratban megjelent új vizsgálat, melynek célja annak megállapítása volt, a madarak hogyan „döntik” el, ideje abbahagyni a táplálkozást és visszatérni a felszínre levegőt venni.

A madarak nyomon követése felfedte, hogy minden merüléskor átlagosan 237 alkalommal csapkodtak szárnyukkal. A vizsgálatot Dr. Kozue Shuiomi, tokiói kutató vezette. Shiomi és csapata úgy hiszi, a pingvinek azon döntését - miszerint hagyják abba a táplálékszerző merülést és térjenek vissza a felszínre - az korlátozza be, mennyi erőt tudnak izmaik kifejteni minden merülés előtti légvétel után. Ez a „repülő” mozgás hajtja a madarakat előre, és lehetővé teszi, hogy gyorsan ússzanak a vízben, és benyeljék a halakat.

A korábbi expedíciókon merülő pingvinektől begyűjtött adatok segítségével a kutatók több mint 15 ezer merülést elemeztek ki. 10 nyílt vízen és három jégbe vájt lyukon át merülő madarat tanulmányoztak.

A pingvinek merülésének lemérése felfedte, hogy a nyílt tengeren táplálkozni induló madarak felemelkedésüket a felszínre 5,7 perccel a merülés után kezdték meg. Azonban azon egyedek, melyek a jégbe vájt lyukon ereszkedtek le, gyakran hosszabb ideig merültek, mielőtt egy éles kanyart vettek, és ugyanazon lyukhoz visszatértek volna.

A pingvinek merülés közbeni gyorsulási sémájának vizsgálatával a csapat ki tudta számítani, hogy minden madár átlagosan 237 szárnycsapást alkalmazott, mielőtt emelkedni kezdett volna.

„Azt sugalljuk, hogy a visszatérést érintő döntést nem az eltelt idő, hanem a szárnymozgások száma, így talán a felhalmozódó izommunka határozza meg" – írják.

Mit szólsz hozzá?