Május 10-én ünnepeljük a Madarak és Fák Napját. Sajnos azonban nincs túl sok okunk az örömre: bár tölgyerdeink közül kerülnek ki legnagyobb biológiai sokféleségű szárazföldi élőhelyeink, egészségük mára drasztikusan leromlott. Mindannyiunk kedvencei, a vadmacska, a mogyorós pele, a nagy fakopáncs és a vad orchidea-félék egyedszámai vészesen csökkennek ezekben az erdőkben, hiszen azok már nem tudnak számukra megfelelő otthont biztosítani. Partnereivel a WWF Magyarország azon dolgozik, hogy újra természetessé és élhetővé tegye ezeket az erdőket.

A tölgyerdők mindig is könnyen elérhető, nagy értékű, magas minőségű faanyagot biztosítottak, melyet a civilizálódó ember a történelem során úgy használt, hogy nem számolt a következményekkel. A nem fenntartható erdőgazdálkodás és a területhasználat jelentősen átalakították, rombolták ezeket az erdőket, és bár helyzetük korántsem ideális, szerencsére nincs minden veszve: leromlott állapotukon igyekszik változtatni a Life4Oak Forests projekt konzorcium nemzetközi partnersége. Céljuk a közösségi jelentőségű tölgyesek biológiai sokféleségének növelése, és olyan erdőművelési eljárások alkalmazása, melyek elősegítik az erdők "természetességének" javulását, élőhelykészletének gazdagodását.

A halott fákban is élet lakozik

Mára tölgyeseink a vágásos erdőgazdálkodás következtében egykorúak, homogén szerkezetűek lettek - hiányzik belőlük a változatosság -, ebből következően pedig az állatvilág tagjai sem találják bennük megfelelő élőhelyüket. Bár ezek az erdők laikus szemmel rendezettnek tűnhetnek, a természetes, egészséges erdő nem ilyen "kihalt": fiatal, öreg, hajlott, sőt, már halott fák, sok cserje, kifordult gyökértányérok, odúk és tócsák összessége alkotják azt a környezetet, mely sok különleges, értékes állat- és növényfajnak nyújt menedéket.

Emberi beavatkozással a természetes erdőkért

"A Life4Oak Forests program keretében partnereinkkel közösen azért dolgozunk, hogy a Natura 2000 hálózathoz tartozó, közösségi jelentőségű tölgyes élőhelyek biológiai sokféleségének csökkenését megállítsuk - mondta Bódis Pál, a WWF Magyarország erdővédelmi projektvezetője. - Ezeket a degradációs folyamatokat úgy próbáljuk lassítani, illetve megállítani, hogy a projektterületeken olyan előremutató erdőművelési és élőhelykezelési eljárásokat alkalmazunk, melyek elősegítik az erdők szerkezetének összetettebbé válását és a fajgazdagság gyarapodását. Ezek segítségével olyan mikorélőhelyeket hozunk létre, melyek a speciális élőhelyigényű fajok - például holtfában élő rovarok vagy denevérek - számára nyújthatnak megfelelő környezetet. Egyes területeken az idegenhonos, intenzíven terjedő növényfajokat, az akácot, a bálványfát vagy az ostorfát is visszaszorítjuk, illetve vadvédelmi kerítésekkel támogatjuk az erdei ökoszisztéma természetes működését, az erdő regenerációját" - fűzte hozzá.

"Bízunk benne, hogy a gyakorlatban végrehajtott élőhelymegőrzés és -fejlesztés meghozza gyümölcsét. Célunk nem kevesebb, mint hogy közös munkánk jó gyakorlatot, kiindulási alapot teremtsen ahhoz, hogy tölgyerdeink Magyarországon, esetleg szélesebb körben, Európában is természetesebbé váljanak, és fennmaradjanak a következő generációk számára. Szeretnénk, ha néhány év múlva a Madarak és Fák Napja valóban az erdő ünnepe lenne" - fogalmazott Bódis Pál.

Háttér
A Life4Oak Forests című projekt a LIFE Nature program keretében az Európai Unió támogatásával és a Földművelésügyi Minisztérium társfinanszírozásával valósul meg. A partnerségben részt vesznek a Bükki, a Duna-Ipoly és Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságok, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont, a WWF Magyarország, az Érmelléki Természetvédelmi és Turisztikai Egyesület, valamint az olasz Ente di gestione per i Parchi e la Biodiversita-Romagna természetvédelmi igazgatóság.

A 10 éves projekt során olyan egységes természetvédelmi erdőkezelési tevékenységeket terveznek végrehajtani, melyek hozzájárulnak tölgyeseink természetesebbé, és ez által egészségesebbé válásához. A beavatkozások hatására bekövetkező erdőszerkezeti és összetételbeli változásokat a tudományos módszerekkel nyomon követik és kiértékelik. Vizsgálataikba bevonják a növényzetet, a mikroélőhelyeket, és néhány "esernyőfajként" is jellemezhető állatfajt, vagy fajcsoportot is. Célunk, hogy a megvalósítás során szerzett tapasztalatokat összegezve olyan kezelési javaslatokat dolgozzanak ki, melyek szélesebb körben is alkalmazhatók a tölgyerdőkben végzett természetvédelmi erdőkezelés, vagy akár erdőgazdálkodás folyamán.

A május 9-i terepbejáráson megismert, a Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzetben található garábi tölgyes első ránézésre átlagos, középkorú faállományban olyan újszerű, természetvédelmi kezelési tevékenység zajlik, amely eddig példa nélküli az országban. A terület a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében áll, melyen a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóintézettel való együttműködésben dolgozzák ki a megvalósítandó tevékenységeket. A mintegy 25 hektáros mintaterületen a fő cél a tölgyes erdő természetességének növelése. A természetes erdőkárokat - például szélviharok, vagy más természeti események - és sérüléseket utánozva beavatkozásokkal gyorsabban kialakíthatóak a természetes erdőkben jellemző lékek, jelentősen növelhető az álló és fekvő holtfa mennyisége, sőt olyan, ún. mikroélőhelyek is létrehozhatók, mint a leváló fakéreg. A mikroélőhelyek létrehozása a változatos térbeli és korszerkezet kialakításához is hozzájárul, amely az őshonos fafajok elegyességének a növelésével az erdő ellenállóképességét is jelentősen növeli. Az ilyen tölgyerdő jóval ellenállóbb az egyre gyakoribb természeti katasztrófák és a tömegszaporodásra hajlamos rovarok hatásaival szemben. Ezzel együtt céljuk, hogy az egész világon, így Európában és hazánkban is tapasztalható biológiai sokféleség csökkenését hasonló kezelések kiterjesztésével a védett és Natura 2000 erdőkben megállítsák.