2011.07.04. 12:29, Fawkes
Egy új kutatás szerint a varjak felismerik a veszélyt jelentő ember arcát, és a tudást társaiknak is továbbadják.
A varjak emlékeznek a fenyegető emberek arcára, és gyakran "szidással" reagálnak, illetve a társak összegyűjtésével támadják meg a delikvenst – mutatta ki egy új kutatás, mely a Királyi Társaság folyóiratában jelent meg.
Mivel a csoport tagjai gyakran közvetett módon szereznek ismereteket a fenyegetést jelentő személyről, az eredmények azt demonstrálják, hogyan terjed el az információ egyetlen madár embert érintő rossz tapasztalatáról az egész varjúközösségekben. Ha azt vesszük, hogy a madarak lenyűgöző memóriával rendelkeznek, az állatokat ingerlő ember évekig számíthat megtorlásra.
John Marzluff, a vizsgálat vezetője szerint, a mérges madarak először ”éles kiáltásokat hallatnak, melyek odavonzzák a többi madarat, akik csatlakoznak a csoporthoz. Ezt követően 2-15 madárból álló csoport üldözi az embert, néha az égből csapnak le és néhány méterre vagy még közelebb merészkednek. Az üldözés mintegy 100 méteren tart.”
Marzluff a Washingtoni Egyetem kutatója. A vizsgálathoz ős és két kollégája - Heather Cornell és Shannon Pecoraro – ősember maszkot húzott, mielőtt csapdába ejtette, meggyűrűzte és szabadon engedtevolna a madarakat. Ezt követően a „veszélyes” maszkot, vagy egy semlegeset használtak, és megfigyelték hogyan reagálnak a varjak, ahogy ők végigsétáltak a területen.
Az ősember maszk kollektív reakciót váltott ki a madarakból. Károgtak és rikoltoztak, mérgesen csapkodtak szárnyukkal, farok lebbentéssel figyelmeztettek a veszélyre. Ám a semleges maszk nem váltott ki reakciót.
A csapat ezt követően négy másik helyszínre bővítette ki a kísérletet az egyetem területén kívül, ez alkalommal más és más maszkokat használva. Az arcok hétköznapi kinézetűek voltak, női vagy férfi, ázsiai vagy kaukázusi. Negyvenegy madarat fogtak be, és gyűrűztek meg. Ahogy telt az idő, a „veszélyes” arcot szidalmazó madarak száma nem csökkent, sőt éppen az ellenkezője történt. Az egyetemi helyszínen a gyűrűzést követő 20 százalékról, öt év elteltével megdöbbentő, 60 százalékra nőtt a mérges madarak száma. Marzluff szerint más helyszíneken, ahol csak fél évig teszteltek, a varjak 20-40 százaléka „szidta” a veszélyes arcot.
A mérges madarak némelyike a gyűrűzött varjak utódja volt, amelyek tollasodó fiókaként megfigyelték, szüleik hogyan reagálnak a felismert veszélyre. Azonban voltak nem gyűrűzött varjak is, melyek 1,2 kilométeres távolságban éltek a helyszíntől. Ezek is csatlakoztak, az üldözésen keresztül nyilvánvalóan tudomást szerezve a veszélyről.
A tanulmány szerint az arcfelismerés nagyon fontos a varjak számára. Amint egy ilyen arc bekerül a varjú memóriájába, valószínűleg ott is marad. Marzluff szerint vizsgálatuk kimutatja, hogy az emlék legalább öt éven át fennmarad. „Az egyes varjak, melyek már kifejlett egyedek, 15-40 évig élhetnek a vadonban – a legtöbb fiatal korában elpusztul, ám amelyek felnőnek, hosszú élettartammal rendelkeznek -, és valószínűleg életük végéig emlékeznek a fontos társításokra.”
A korábbi kutatások már kimutatták, hogy a varjak rendkívül intelligens madarak. „Mások demonstrálták, hogy néhány madár eszközöket készít és használ, előre jelzi a jövőbeli eseményeket, megérti más állatok tudását, és jelen esetben, egyéni tapasztalás, illetve a szülők és társak megfigyeléséből tanul. Ezek mind olyan fejlett kognitív feladatok, melyeket csak nagyon kevés állatnál figyeltek meg” – mondja Marzluff.
A kutató azt gyanítja, hogy más, hosszú életű fajok, melyek az emberek közelében élnek, szintén hasonló módon oszthatják meg az információkat. A lehetséges fajok között megtalálhatóak a prérifarkas, mosómedve, sirály, galamb és patkány. Mindegyik faj a szociális tanulást és a problémák próbálkozások sorozatával történő kombinációját alkalmazhatja. Ezen utóbbi nyújtja a legpontosabb információt, ám sokkal kockázatosabb, mint a közvetett, szociális tanulás.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
