2012.02.15. 20:41, Fawkes
Kutatók szerint egy apró énekesmadár a sarkvidéktől egészen Afrikáig vándorol, így mintegy 29 ezer kilométert tesz meg.
Kutatók szerint egy apró énekesmadár rendszeresen megteszi az északi sarkvidék és Afrika közötti utat Ázsiát, vagy az Atlanti-óceánt szelve át ehhez.
A szakemberek tudták, hogy a hantmadár (Oenanthe oenanthe) a világ énekesmadarai közül az egyik legnagyobb elterjedést tudhatja magáénak, költőterületei Alaszkától és Kanada északnyugati részeitől Kanada északkeleti részein át Európáig és Ázsiáig terjednek. A rovarevő madár a nyugati félteke sarkvidéki régióját télre rendszerint elhagyja, azt azonban eddig nem tudták, hogy pontosan hova is vándorol.
Most viszont fényérzékelő nyomkövetőkkel a kutatók kiderítették, hogy a madarak a telet a szubszaharai Afrikában töltik. Egy-három hónapig tartó útjaik során akár 14 500 kilométert is megtesznek, naponta 290 kilométert haladva. „Ez az egyetlen ismert szárazföldi madár, mely fizikailag kapcsolatot teremt az óvilág két teljesen eltérő ökoszisztémája és az újvilág sarkvidéki régiói között” – mondja Ryan Norris, kanadai kutató.
Mostanáig a madár vándorlásának részletei nagyrészt rejtve maradtak, mivel a geolokátorok – amelyek a fényszintek mérésével működnek és így a földrajzi szélességről és hosszúságról nyújtanak adatokat – túl nagyok vagy túl nehezek voltak az átlagosan 25 grammot nyomó madárnak. A kutatók új, 1,2 grammos készüléket erősítettek a madarak lábára.
Heiko Schmaljohann, német ornitológus szerint valószínűleg nem nagy teher ez az apró készülék a madarak számára. Az állatok a migráció során megduplázzák testtömegüket, hogy energiát tároljanak el a fáradságos szakaszokhoz, „különösen az olyan határterületek előtt, mint az Atlanti-óceán és a Szahara.”
A kutatók 46 kifejlett hantmadarat láttak el nyomkövetővel a sarkvidéki nyár folyamán – 30-at az alaszkai Eagle Summiton, és 16-ot a kanadai Baffin-szigeten -, majd szabadon engedték őket.
Az énekesmadarak a jelek szerint két útvonalat követnek óceánon és sivatagon át a sarkvidéktől Afrikáig. Az egyik folyamán a Kanadából indult egyedek 3500 kilométert tettek meg, átszelték az Atlanti-óceán északi részét, leszálltak az Egyesült Királyságban, majd déli irányba, Európa felé haladtak tovább, átszelték a Földközi-tenger térségét, majd a Szaharát és eljutottak Afrika nyugati részébe. Az út összesen 7500 kilométert tett ki, odafelé 26 napig, visszafelé 55 napig tartott.
Schmaljohann elmondása szerint az Atlanti-óceán északi részén éjszakánként 850 kilométert haladtak. Azt egyelőre nem sikerült kideríteni, hogy az óceáni utazás non-stop történt-e, „a madarak megállhattak Grönlandon” – teszi hozzá. Emellett egy óránkénti 50-75 kilométeres hátszél is segíthette őket.
A másik útvonalon az alaszkai madarak 14 500 kilométert tettek meg Szibéria felett, majd Arábián át Kelet-Afrikáig. Az út oda 91 napot ölelt fel, visszatérőben pedig 55-öt.
Schmaljohann elmondása szerint teljesen alábecsülték a madarak repülési képességeit. „Képzeljünk el egy vörösbegynél kisebb, a pintynél picit nagyobb madarat, mely utódait a sarkvidéki tundrán neveli, majd néhány hónappal később már Afrikában keresi téli táplálékát.”
A vándorlás után a madarak ugyanazon az útvonalon hazatérnek – ez mintegy 29 ezer kilométeres körutazás – "ami az egyik leghosszabb vándorútvonal egy madár számára, különösen ilyen apró faj esetén” – mondja Norris.
A kutatóknak sikerült négy geolokátort visszaszerezniük, amikor a madarak visszatértek a sarkvidékre. Emellett elemezték a sarkvidéken már megvizsgált madarak télen kinőtt tollait is. A kémiai jelzések segítettek megerősíteni, hol jártak az állatok. A kutatók eredményei a Biology Letters folyóiratban jelentek meg.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
